S. Jelentése: ló-föld. A rohírok királysága, mely az Ered Nimrais, a Vas-folyó, a Köd-hegység, Fangorn és a Limjód, az Anduin, az Entséd torkolatvidéke között helyezkedik el. Valamikor Gondor provinciája volt - ekkor Calenardhonnak nevezték -, de Hk. 2510-ben Cirion Éothéod népének ajándékozta, hálából a Celebrant mezejénél vívott csatában nyújtott segítségükért, és Eorl Esküjéért. Ezt követően a vidéket Gondorban Rohannak nevezték; királyai Eorl leszármazottai lettek. A rohírok lovakat tenyésztettek a zöld pusztákon, és helyreállították az Ered Nimraisban lévő régi erődítményeket. Ezek közül a legfontossabak: Dúnharg és a Helm-szurdok. Az első királyok Dúnharg alatt felépítették a fővárost, Edorast, ennek ellenére a legtöbb rohír továbbra is kis tanyákon élt.

2758-ban Rohant lerohanták a Wulf által vezetett dúnföldiek. A következő év tavaszán Fréaláf kiűzte a betolakodókat. 2799 után a Nanduhirion melletti csatából elmenekülő orkok jelentettek gondot, őket 2864-re zavarták el az Ered Nimraisból. 2960 körül Szarumán zaklatta az országot, támadásai a GyH idején egyre elszántabbá váltak. A GyHban hatalmas, orkokból és dúnföldiekből álló sereg szállta meg Rohant. A rohírok két csatában is vereséget szenvedtek a Vas-folyónál, ám a kürtvári csatában - Gandalf és a huornok segítségével - összezúzták a betolakodók seregét. Rohan mindvégig szoros kapcsolatban állr Gondorral. A GyH során tette legnagyobb szolgálatait a dúnadán királyságnak: Kószái kulcsfontosságú szerepet játszottak a pelennori csatában. A rohírok Lovasvégnek nevezték földjüket, az orkok Lóországnak. (GyU I.; GyU II.; GyU III.)

S. lásd: Sinda

Származási hely: Tolkien enciklopédia A - tól Z - ig.